Nemrégiben beszélgettünk Sivaráma Maharadzsával (a szannyásza életrendben élők megszólítása) Rádhé-Syáma (Krisna-völgyben így hívjuk az Urat) imádatának néhány részletéről. A virágokkal kapcsolatban idézte Sríla Prabhupádát: “virágdíszeket ajánlani fontosabb, mint ékszereket!”
Első virágfűzős élményem még a Hűvösvölgyi templomhoz kapcsolódik. Dzsapaidőben (reggeli meditáció ideje) behívott a pudzsáriba (sekrestye) Prema-guru matadzsi (hölgyek megszólítása), és egy asztalra sorban kirakott szekfűfej-sor mellé állított. Kezembe nyomott egy hatalmas tűt cérnával, és megkért, hogy fűzzem meg Sríla Prabhupáda virágfüzérét. Elsőre kissé ügyetlennek bizonyulhattam, mert egy idő múlva odajött, és udvariasan azt mondta, hogy inkább ő befejezi. Nyáron Csitravászini matadzsitól kaptam az újabb képzést – immár éjszakai műszakkal egybekötve: megcsináltuk a Ratha-játra szekér óriási ikebanáit.
Úgy látszik, jó tanulónak bizonyultam, mert 1 hónapra rá hívott, hogy Dzsanmastamí-ra csináljuk meg a Krisna-völgyi oltár virágdíszítését. Ketten virágoztunk éjszaka a Góranga téren felállított nagy sátorban. Minden vázából és ikebanából kettő egyformát készítettünk – szinkronban: profi virágkötő lévén előre mutatta, melyik virágot hová és hogyan tűzdel, nekem pedig utánoznom kellett. Kb. éjjel 2-kor Csitravászini kidőlt – mondta, elmegy egy kicsit pihenni, én addig másoljam le, amit addig csinált. 3-kor bejött a sátorba Sivaráma Maharádzsa, és kérdezte, hol van Csitravászini. 1 éves bhakta-palánta lévén fogalmam sem volt, mi a jelentősége egy Dzsanmastami (Krisna megjelenési napjának ünnepe) oltárdíszítésnek. Utólag gondoltam csak bele, mit érezhetett Maharádzsa, amikor látta bhaktin Csilla történész doktorjelöltet, amint Rádhé-Syáma oltárának hatalmas ikebanáit készíti egyedül Krisna születésnapi oltárára! 🙂
Forrás és folytatás: navavrajadhama.hu
