Az elmúlt évezredben az erdők jelentősége több alkalommal is átértékelődött Európában. A középkorban a népesség arányához képest nem jelentett problémát, hogy az emberek korlátlanul használták ezeket a területeket. Építésekhez, a bútorkészítéshez, a bányászathoz illetve fűtéshez. Sok erdő végleg áldozatul esett az állattartás miatt újonnan kialakított legelőknek, kaszálóknak, szántóknak.
Az ipari forradalom kezdetén az erdő átminősült a faanyag termőhelyévé.
Ezen a szénfelhasználás fokozódása sem segített, sőt, a népesség növekedésével a erdőterületek rohamosan lecsökkentek. Magyarország erdősültségét a honfoglalás korában 40-60 % közöttire becsülik, ez az állomány a XIX.században szenvedte el a legnagyobb sérülést, a millenniumra már csak 13 % volt az erdők aránya. A történelmi mélypont Trianon után következett, 11,8 %. A XXI.század elejére a tudatos törekvés révén ismét elértük a 20 %-os értékhatárt, de az őshonos, természetes erdők ebből csupán 7 %-ot adnak, a többi felületen zömében új, behurcolt fafajokkal telepített erdők (és monokultúrás ültetvények, akác, fekete fenyő, nemes nyár, stb.) élnek.
Somogy megye az országos átlagnál magasabb erdősültségű terület, de Krisna-völgy épp olyan helyen fekszik, ahol a XX. század elején és a II.világháború után jelentős kitermeléseket hajtottak végre, újratelepítés nélkül. Néhány természetes erdőfolt túlélte a tsz időszakot is, így érkeztünk el napjainkhoz.
1993-tól az első 10 év tapasztalata megmutatta, hogy a természettel harmonikus gazdálkodáshoz elengedhetetlen az erdők, a mezővédő erdősávok megléte. 230 hektáros területünkön fokozatosan kezdtük a telepítéseket.
1999-ben még 10 % alatti erdőborítással rendelkeztünk, 2007-re már elértük az országos átlagot, sőt meg is haladtuk (22 %). A telepítéseknél előnyben részesítjük az őshonos fajokat, csak a 11 hektáros botanikus kertünkben ültetünk egzótákat (több, mint 500 fásszárú faj!). Ugyancsak kerüljük a monokultúrás telepítéseket, mintáink a természetes erdők, ahol egészséges egyensúlyban él együtt több ezer növény- és állatfaj.
A telepítésekkel több célunk is van:
Az önellátáshoz a tüzifa és az épületfa ezen a tájon hozzá tartozik.
Faanyag-termeléshez gazdasági célú erdőket használunk, de itt is több fafajt választottunk, lévén nem csak a következő 20 év problémáját szeretnénk megoldani, hanem a minket követő generációkét is (hosszabb vágásfordulóval számolható tölgyek, gyertyán telepítése).
Méhesünk részére előszeretettel telepítjük a tájban honos hársakat (kislevelű, ezüst, nagylevelű hárs).
A legelők fásítását a megváltozott éghajlati viszonyok ellensúlyozására, és a táj esztétikumának megőrzésére végezzük. A fás legelők sokkal jobb eredményt adnak az extra száraz nyarakon is.
A szántók, valamint a zöldség- és virágkertészet mikroklímájának védelmére gazdag erdősávokat ültetünk, amelyek megtörik a kíméletlen téli, és a szárító nyári szeleket, félárnyékot biztosítanak, élőhelyül szolgálnak számos állatnak, amelyek részt vesznek a biológiai növényvédelemben.
Utcafásításaink kellemes környezetet és harmonikus tájképet adnak.
Legutóbb most novemberben 2,7 ha felületen több mint 2400 db suháng méretű őshonos fát ültettünk legelőink nagy felületének megtörésére, illetve a lakóterület nyári árnyékolására. Utcafásításunk kislevelű hárssal több célt is szolgál a jövőben. A faültetés pedig nagyon kedves közösségi program a Krisna-völgyben élőknek.