Varnásrama dharma a neve annak a társadalomnak, amelynek célja, hogy az ember kötelességeit végezve fejlődhessen a lelki életben és végül elérje célját, hazatérjen, vissza Istenhez. Ezen elv szerint próbáljuk mi is berendezni életünket, itt, Krisna-völgyben. A Sríla Prabhupada által létrehozott farmközösségek a gyakorlatban mutatják meg, hogy egy társadalom miként működhet a lelki törvényeken alapulva, anélkül, hogy pusztán az anyagi haszon és az önös érdekek irányítanák működését.

Ebben a lelki közösségben minden rend egyformán fontos és nélkülözhetetlen az egész társadalom kedvező működése szempontjából, ezért az egymás iránti tisztelet és megbecsülés elengedhetetlen a társadalomban. Nem alacsonyabb vagy magasabb rendű egyik tevékenység sem, bár az egykori társadalmak éppen hatalmon levő osztálya nem ezt sugallta.
Mindannyian ismerjük a történelemben előforduló társadalmi berendezkedéseket. A papság hatalma a teokráciát, a királyoké a feudalizmust, a kereskedőké a kapitalizmust, a munkásoké pedig a kommunizmust eredményezte. Minden rendszerben voltak elégedettek és háborgók; tökéletes, békében egyik társadalom sem élhetett sokáig, mert mindegyikben volt egy közös hiba: az egyéni önös érdekek hatalomra kerülése. A Bhagavad-gítában megtaláljuk a világon oly sokak által óhajtott béke titkát: Krisna elmondja, hogy a békét csak az éri el, aki tudja, hogy Isten, Krisna áll minden mögött, Ő az élőlények ura, ezért az ő szolgálatát kell, hogy végezzük minden tettünket Neki áldozva. Így megszűnnek majd az élvezetek hajszolói és a rájuk irigyek csatározásai: mindenkinek közös a célja : a Legfelsőbb Úr elégedetté tétele.

Az emberi élet értéke abban rejlik, hogy az ember magasabb rendű intelligenciával rendelkezik, mint a többi élőlény. Éppen ezért nem szabad, hogy e magasabb rendű intelligenciát arra pazarolja, hogy ugyanazon cselekedeteket végezzen, mint az alacsonyabb tudatszintű élőlény-társai. Az állatok az betevőjük megszerzése, a pihenés, az életük védelme illetve a fajfenntartás ösztönös tevékenységeit végzik; nincs módjuk az élet értelme és célja után kutatni.
Természetesen ezek a tevékenységek fontosak a testünk fenntartása érdekében, de a test fenntartása is egy magasabb rendű célt kell, hogy szolgáljon: a testben lakó lélek otthonaként megfelelő alapot nyújtani a lelki élethez. Így van ez a társadalom szintjén is. A lelki társadalomban is van egy az anyagi élethez szükséges alap, mint pl. a különböző kötelességek, a munka végzése, de azontúl a társadalom működésének lelki célt kell szolgálnia: minden dolog tulajdonosának, az élőlények jótevőjének a szolgálatát kell, hogy végezze.

A varnasrama dharma felépítése

A varnásrama dharma 4 társadalmi osztályból (varna) és 4 lelki rendből áll (asrama).
Krisna a következőt mondja a Bhagavad-gítában:
„Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötõereje és a rájuk jellemzõ munka szerint.”

A 4 társadalmi osztály (a rájuk jellemző munka szerint) a következő:

  • az értelmiség azaz bráhmanák rendje (ők a papok, tanítók),
  • a vezetők a ksatriya osztály (ők irányítják a társadalmat a bráhmanák tanácsai alapján),
  • a kereskedők és a földművesek a vaisya rend (ők azok, akik a társadalmat gazdaságilag fenntartják)
  • a kétkezi munkások (akik a munkájukkal a többi osztályt szolgálják).
  • Ezeket a tevékenységeket a védikus civilizáció idején az egyének hajlamai, jelleme határozott meg, amit aztán a képzések során fejlesztettek náluk. (A mai Indiában ismeretes kasztrendszer a védikus rendszer elanyagiasodása: aszerint, hogy valaki milyen családba születik válhat egy adott társadalmi réteg tagjává. Így lehet egy orvos család tagja orvos, bár semmiféle képessége sincsen rá, illetve egy kétkezi munkát végző családjában született nem végezhet értelmiségi munkát, bármilyen értelmi képességek is legyenek a birtokában).

    A lelki rendek az ember élethosszának egy-egy szakaszait jelölik.
    A tanulóidőszak – a brahmacarya-, amikor az ember elsajátítja az életéhez szükséges tudományokat, önfegyelemre és érzékkontrollra tesz szert. Ezután a családos élet időszaka -a grihasta-ásrama- következik, amikor a már megtanult elveket a gyakorlatban alkalmazza. Majd visszavonul a családi élettől és egyre inkább az Úr szolgálatának szenteli az életét, ez a vánaprastha, azaz a visszavonult rend jellemzője. Élete utolsó időszaka a sannyása, a lemondott rend, amikor teljesen az Úron függve, minden más kötelezettségéről lemond.

    Ez tehát egy ideális társadalom természetes tagolódása.
    Szükséges, hogy az értelmiség képezze, oktassa a lelki és az anyagi tudományokat egyaránt.
    Kell, hogy legyenek vezetők, akik a vallásos elvekkel összhangban tudják és képesek a rájuk bízottakat a helyes úton vezetni és védelmezni őket. Fontos, hogy a társadalom működéséhez oly nélkülözhetetlen gazdasági alapot megteremtsék a kereskedők és földművelők, valamint hogy a különböző termékeket állítsanak elő és szolgáltatásokat nyújtsanak a kétkezi munkások.

    1 hozzászólás

    1. Hari Om

      Mindenki a maga helyén tökéletes,Minden emberben ott rejlenek azok a különleges gyémántok, amit emberi értékeknek nevezünk. Az élet célja hogy ezeket az értékeket felszinre hozzuk,és átültessük a gyakorlati életbe.Az igazságot/sathya/, az erkölcsöt /dharma/ a békét/ santhi/ a szeretet/prema/ és az erőszaknélküliséget/ahimsa/.Ha ismerjük az igazságot, a lelkismeretünk hangját, helyesen cselekszünk, erkölcsös életet élünk. Ennek eredménye a benső béke, mely által kinyillik szivünkben a szeretet lótuszvirága, kinek tudnánk ezután ártani? Igy erőszaknélkülivé válunk.Ezek az értékek az élet valamennyi területén fontosak , főként az hogy eszerint éljünk.

      saizora

    Comments are closed.