A helyi iskolában (gurukula) nyáron sem áll meg az élet. Bár a szünetben a tankönyvek nem kerülnek elő, a gyerekek természetközeli életmódra való nevelése tovább folyik azáltal, hogy a maguk módján, aktívan, de mégis játékosan részt vesznek a közösség életében.
A júliusi aratófesztivál alkalmával beneveztek az aratóversenybe, ahol egy kis csapatot alkottak a szülőkkel együtt. Az aratás minden munkafázisában részt vállaltak, a kaszálástól kezdve a kévekötésen át egészen odáig, hogy búzát is csépeltek az előre gyártott „gyerek-cséphadarókkal”. Sőt, segédkeztek abban is, hogy a búzából liszt válhasson, melyből aztán elkészült az új kenyér.
A mezőgazdasági munka fontosságára és alapjaira azonban más módon is nevelik a gyerekeket. Az iskola épülete mellet elkészült egy gyakorlókert, melyben a kertészek útmutatásával a gyerekek palántákat ültettek, egy-egy fajta zöldséget termesztettek, amit aztán az oltáron felajánlottak az Isteni Párnak. Így már egész korán természetessé válik a gyerekek számára, hogy abból élünk, amit megtermelünk, és mindezt egy játékos módszeren keresztül sajátítják el.
