Karácsony ünnepét mindenki fontosnak tartja, a szempontok és az érzések azonban sok esetben különböznek. Azok is megajándékozzák szeretteiket ezen a napon, akik nem tekintik magukat vallásosnak, nem tartoznak egyik felekezethez sem.
Szinte biztos az is, hogy a kereszténységtől eltérő hitet gyakorlók is gazdagodnak ebben az időszakban néhány díszes csomagocska mellett az ajándékozás örömével is. Így van ez nálunk, Krisna-völgyben is. Mi, Krisna-tudatú hívők szintén „megüljük” Jézus születésének ünnepét.
Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy miért fogadjuk el egy másik ősi vallás központi alakjának egykori, Földünkön való jelenlétét, és hogyan magyarázzuk történetét. Kérdőjeleket fakaszthat az is az olvasóban, hogy a katolikus vallásétól teljesen különböző ünnepnaptárunk dátumai között mégis hogyan kaphat helyet ez a méltán neves ünnep, a Karácsony.
Jézus Krisztus kettőezer évvel ez előtti eljövetele a történelem egyik legfontosabb eseménye – ezt talán mindenki elismeri, aki hisz abban, hogy ez a kiemelkedő személyiség tényleg itt élt a Földön. Mi, „krisnások” szintén jelentős szerepet tulajdonítunk a mennyei világból – Isten örök otthonából – „nagykövetként” érkezett Krisztusnak, Isten egyik örök társaként elismerve Őt. Ha csak felszínesen vizsgáljuk is meg a Krisna-tudat és a kereszténység tanításai közötti hasonlóságokat, rögtön párhuzamot vonhatunk a két „világmagyarázat” között: a Mózes által kinyilatkoztatott Tízparancsolat az általunk követett négy szabályozó elvnek felel meg, könyörületességre, tisztaságra, igazmondásra és tudásra, valamint lemondásra intve az emberiséget.
A Karácsony kapcsán az ősi, indiai Dípávali ünnep mutatja meg leginkább a két vallás rokonságát. Ez az ünnep a hinduk karácsonya, a fény ünnepe. A dípa lámpást jelent, a vali pedig sokat. Ezen a napon rengeteg lámpást helyeznek el a templomokban, az utcákon és az otthonokban, melyekkel az Úr egyik formájának, Rámának mutatják az utat, hogy visszataláljon Ajódjába, birodalma fővárosába a Rávana démon legyőzése utáni harcból tizennégy évig tartó száműzetését követően. A Dípávali e történet mögött húzódó valódi célja azonban az, hogy Istent visszahívjuk a szívünkbe.
Hogy miért ünnepeljük meg mi is a ránk jellemző, sajátos módon ezt a jeles napot? Jézus iránti tiszteletünk kinyilvánítása miatt; e kérdésre azonban még más, világiasabb válasz is helyet kér. Ez az ünnep olyannyira beleivódott szinte minden kultúrába – mint szükséges jó – hogy elviekben lehetetlenség elkerülni. Mint fentebb is kifejtettük, vallástól és nemzetiségtől függetlenül ezen a napon szinte mindenki ad és kap ajándékot. A Krisna-hívők nagy része is – ha nem is szigorúan gyakorló, de – magát mégis keresztény valló családban nevelkedett, így mindannyiunk magával hozta a Szeretet ünnepe körüli szokásokat. Emiatt tehát a szüleink, rokonaink és régi barátaink felé érzett szeretet és hála is közrejátszik abban, ami miatt mi is megemlékezünk erről a napról.
Lényeges kifejezés a Karácsony kapcsán a „szeretet” szó, hiszen ez a piros betűs ünnep eme nemes érzés jegyében telik el, azaz, kellene, hogy elteljen, sajnos azonban néhány más sugallat is felszínre kerülhet ilyenkor. A reklámok a birtoklási vágy és a megfelelési kényszer fokozására egész évben remekebbnél remekebb stratégiákon keresztül változtatják fogyasztóvá a társadalom tagjait. Ez az időszak azonban még inkább kiemelkedő lehetőséget ad arra, hogy néhány napon, vagy héten keresztül a „mit”, „kinek”, „hol”, „mennyiért”, és társaik kérdések bűvkörében éljünk. Egyre ritkább az olyan lélek, akinek nem jut mindezen kérdések mellett eszébe más, nem kívánatos felvetés is, mint „mennyi pénzem marad”, melyik a legolcsóbb”, vagy épp az, hogy „én akarom adni a legdrágább csecsebecsét”. Elgondolkozunk-e valójában azon, hogy ajándékunk kifejezi-e a szeretetünket a megajándékozott iránt, hogy örömet okozunk-e vele és valóban olyan dolgot vásároltunk-e, amire neki van szüksége, és nem inkább mi örülnénk, ha birtokunkban lenne az a tárgy? Bizony nem könnyű figyelmen kívül hagyni elanyagiasult világunkban ezeket a kérdéseket. Ha be is férkőznek gondolatainkba, néhány nagyszerű módszer segítségével el is hessegethetjük őket.
Az adventi időszakban a fent említett kérdések miatti folyamatos stressz helyett áldásosabb felszínre hoznunk azokat a gondolatainkat, amik szeretteinkkel kapcsolatosak. Gondoljunk azokra a tárgyi, de főleg a nem kézzelfogható ajándékokra, amiket Tőlük kaptunk, és hogyan viszonozhatnánk azokat. Ha ez a decemberi meditációnk, választott meglepetésünk mellé garantáltan párosul a valódi szeretet érzése, így megvalósíthatjuk az Ünnep tényleges értelmét. Kedvező, ha a karácsonyfa mellett felmerül bennünk a kérdés: Miért ne gondolkozhatnék így az egész év során? Maga a csomagocska tartalma azonban még mindig tisztázandó. Könnyen elkerülhetjük a vásárlási láztól égő forgatagba való belecsöppenést, ha nem a legnagyobb multik boltjainak polcain keressük a vásárfiát, azt ugyanis valódi lehetőségünk nyílik megtalálni abban a néhány, igazi, romantikus, adventi hangulatot árasztó karácsonyi vásárban is…csak az időt kell kifogni, hogy ne ragadjon el minket itt is a tömeg. A szeretetteljes hangulatot adó percekre a legkiválóbb garanciát azonban az biztosítja, ha magunk által nagy gonddal elkészített ajándékkal kedveskedünk azoknak, akik fontosak nekünk. Mi, Krisna-hívők is főként ilyen, saját készítésű, nem ritkán helyi alapanyagokból álló tárgyakat ajándékozunk szeretteinknek. Csak idő kérdése az egész, mindannyian ismerjük azonban az örök igazságot: ideje arra van az embernek, amire akarja, hogy legyen.
Az ünnep remek alkalom arra, hogy a társadalom azon tagjai felé is kimutassuk együttérzésünket, akiknek kevesebb lehetőségük van szeretetet kapni, és adni. Véleményünk szerint minden egyháznak fontos feladata, hogy a rászorulókat lehetőségeihez mérten segítse. Ezért rendezzük meg már közel huszadik alkalommal minden évben a három napos Blaha Lujza téri karácsonyi Szeretetlakománkat Budapesten, melynek során háromezer rászorulót vendégelünk meg Istennek felajánlott ételekkel, feltétel nélkül. Nem csak anyagi szempontból nevezhetünk azonban valakit rászorulónak. A lelkiek terén a társadalom minden tagjának szüksége van arra, hogy részesüljön Isten kegyében. Az ételosztásunk mellett – amit évközben is minden hétköznap megtartunk – más módon is igyekszünk szolgálni a társadalmat. A decemberi hónapban országszerte utcai „könyvvásárt” tartunk, és Sríla Prabhupáda – a Krisna-tudat nyugati világbeli úttörője – az ősi, indiai bölcsességet, valódi értékeket bemutató műveit ajánljuk adományokért cserébe.
Könyvosztóink november közepétől Szenteste napjáig vannak az utcákon. Amikor másfél hónapnyi távollét után végre hazatérnek, nagy szeretettel, „karácsonyi partival” köszöntjük őket. Számunkra a Karácsony a könyvek – azaz a szeretet – terjedésének, és az azokat áruló társaink erőfeszítéseinek az ünnepe is. Amikor tehát újra együtt van Farmunk összes lakója, kezdetét veszi az ünneplés. Mi is állítunk fenyőfát a templomszobában, ahol ilyenkor is, – mint mindig – a gyertyák fénye ad különleges hangulatot. Az oltárunkon álló Isteni Pár – Rádharáni és Krisna – ez alkalommal egy különleges, karácsonyi ruhában pompázik, és maga az oltár is ünnepi díszekkel van tele. A napot énekléssel és tánccal, beszélgetéssel, lakomával és ajándékozással töltjük. Este aztán az itt élő családok otthonaikban is ünnepelnek, főként a gyerekek kapnak ilyenkor ajándékot. Sokan hazalátogatnak a szüleikhez, vagy épp a szülők jönnek el hozzájuk ezen a napon. Ha Szenteste nem is sikerül mindannyiunknak meglátogatni a családunkat, az ünnep többi napján már szinte mindenki rokonaival tölt egy kis időt.
Megbúvik még a mélyben egy szinte elfeledett, ámde nagyon lényeges kérdés: Miért a Szeretet ünnepe a Karácsony? Pontosabban: Ki e szeretet tárgya? Hamar rávágjuk, joggal: a családunk, a kedvesünk, a barátaink, a rokonaink. Így is van ez rendjén, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk szeretetünk és figyelmünk legfőbb jogosultját: Istent. Mindenható, Allah, Buddha, Jehova, Krisna – mindegy hogyan nevezzük Őt, egy és ugyanaz, akinek valójában mindent köszönhetünk. Ha csak egy percre is, de gondoljunk Rá is ezen a napon, és viszonozzuk az Ő szeretetét is!
Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és áldásokban gazdag új esztendőt kívánunk Önöknek!
Szeretettel:
Krisna-völgy lakói
