Gauri tehénmama egészséges és szép bocinak adott életet 2006. augusztus 21-én 15 óra 17 perckor. A boci kislány, a Lalita – Krisna egyik örök társa, egy gópi, azaz tehénpásztorlány – nevet kapta. Mind a tehénmama, mind pedig az újszülött boci jól van.
Krisna-völgy lakói már napok óta csak azt kérdezgették a tehenész bhaktáktól, hogy „Megvan már a boci?”. Janmásztami,azaz Krisna születésnapjának estéjén úgy tűnt, hogy megindul a szülés, de aztán egy rövid idő múlva már egyértelmű volt, hogy a boci egyenlőre még bennmarad. Pár nap múlva az állatorvos meglátogatta a leendő kismamát, megvizsgálta, és egészségesnek találta mind őt, mind a babát és elmondta, hogy aznap még biztosan nem fog előbújni a jövevény. Aztán következő nap délután Gauri egy csodaszép kisbocinak adott életet. A csöppség 37 kg-mal született. Gaurinak ez az első bocija, nagyon ideges volt az ellés alatt, akkor nyugodott meg csak egy kicsit amikor a boci felállt és szopni kezdett. Gauri magyar tarka, a boci, Lalita pedig a svájci borzderes fajtából való. Gauri ugyanis bérmama, szintén a Krisna-völgyi gósalában lévő Megha embrióját hordta ki. A béranyaság hatására a borzderes tehénkék jobban fognak idomulni a helyi viszonyokhoz, immunrendszerük a magyar tarkáéhoz lesz hasonló. A Krisna-völgyi tehénállományunkban szeretnénk meghonosítani ezt a fajtát a magyar tarkák helyett, ugyanis a borzderes fiúk kisebbek mint a magyar tarka párjaik, mégis erősebbek és kitartóbbak, a lányok pedig több tejet adnak. A magyar tarka fajtát hústermelésre nemesítették ki, így nem egészen az a fajta, ami egy Krisna-hívő közösség igényeit a legjobban teljesíti. A borzderesek bőre sötét, így kevésbé érzékenyek az olyan jellegű betegségekre, mint például a bőrrák, amitől jelenleg két Krisna-völgyi ökör is szenved. 
A tervek szerint hamarosan hozunk Svájcból két kicsi ökröt akik az elöregedő magyar szürkéinket és magyar tarkáinkat fogják helyettesíteni. Ezek mellett szeretnénk Indiából az ott honos zebu tehenekből is hozni Krisna-völgybe.
