Édesség Fesztivál

Az egyházi rendezvényünk nagy sikernek örvend az ide látogató vendégeink körében is.

A rendezvény délelőtt kezdődik és kora délutánig tart, többek között lesz Go Seva (a tehenek megetetése), Parikrama (zarándok séta egy szent helyen a templom melletti kertben) és zene, tánc...

A fesztivál hagyományáról bővebben itt olvashatsz:

Miért jó megetetni a teheneket?

A tehenek és a bikák vagy ökrök hagyományosan az emberi társadalom legnagyobb jótevői. Isten elrendezése szerint az ő munkájuk és természetes tevékenységeik következtében jutunk hozzá minden fontos szükségletünkhöz. Nagyon jámbor állatok. Egyszerűen csak füvet legelnek és vizet isznak, cserébe pedig az értékes tejüket, munkaerejüket, trágyájukat adják. A gabonatermesztéshez itt Krisna-völgyben is használjuk az ökröket, a zöldség- és gyümölcstermesztéshez pedig a kincset érő szerves trágyát. A szarvasmarhák védelme a védikus kultúra fontos alapelve, a békés, boldog élet záloga és a lelki életünk sikeréhez is elengedhetetlen, mivel Krisna kedvenc állataiként ismeretesek. A Govardhana -puja napján nem csak mi, de a vendégeink is megetethetik őket. Ezzel a hálánkat fejezzük ki, és egy kis személyes kapcsolatot is megtapasztalhatunk eközben. Nagyon szeretik az almát és a répát, ezeket majd a tehenészetnél vödrökben előkészítve találod a megadott időben. Tehenészetünkben az állatok életük végéig békésen élhetnek. Ez általában 20-25 évet jelent. Kézzel fejjük őket, naponta takarítjuk a karámokat, rendszeresen vakarjuk és tisztítjuk őket. Etesd meg te is őket, így biztosan megkapod Krisna áldását!

Mi a parikrama?

Az ünnepség részeként körbejárjuk a Govardhana hegyet, ezt nevezik parikramának (zarándoklatnak). A védikus hagyományban valakinek vagy valaminek a körbejárása a tisztelet jele. Az esküvő során például a menyasszony hétszer körbejárja a vőlegényt. Krisna-völgyben Krisna földi lakhelyének, Vrindávanának minden fontos szent helyét megtaláljuk kicsinyített formában, így magát a Govardhana hegyet is. Ennek tetején található a zöldség- és gyümölcskertészetünk. Életünk során nagyon sok úgynevezett karmikus visszahatást cipelünk magunkkal, vagyis a tetteink visszahatásait. Krisna e hegy-formájának körbejárása során minden lépésnél visszahatások egész sora semmisül meg, így közelebb kerülhetünk ahhoz az állapothoz, amelyet a Szentírások felszabadulásnak neveznek, és amelynek a legtökéletesebb formája a tiszta Istenszeretet. Indiában nem csak körbejárni szokás Govardhanát, hanem leborulni is előtte, vagy meghemperegni a porában ugyanebből a célból. Ha ilyet látsz, vagy tapasztalsz, kedves vendégünk, reméljük, így már nem fogsz annyira megrökönyödni ezen a jelenségen! :) Egy szent hely porában hemperegni olyan szokás, ami az alázatot is rendkívüli módon fejleszti, ez pedig abszolút elengedhetetlen a lelki életben való előre lépéshez, a jó tulajdonságok kifejlesztéséhez.

A Govardhana-puja, vagyis az „édesség fesztivál” hagyománya

A Govardhana-puja (ejtsd: Góvardan-púdzsa) fesztivált több, mint 5000 éve ünneplik Indiában, amióta Maga Krisna bevezette. A történet szerint abban az időben a Legfelsőbb Úr alászállt a Földre és apró gyermek képében játszadozott Vrindávana falucskában, ahol mindenkit elbűvölt szépségével és gyermeki bájával. Időnként azonban rendkívüli képességeiről tett tanúbizonyságot, például számtalan gonosz démonnal elbánt. Egy alkalommal az falu elöljárói egy nagy áldozatra (púdzsa) készültek, a kis Krisna pedig érdeklődött, kinek fogják felajánlani ezt a sok finom ételt, italt, füstölőt és szent tüzet. A király, Nanda Maharája elmagyarázta, hogy Vrindávana népe szinte csak tehénpásztorokból áll, az ő megélhetésük a tehenektől függ, ezért a friss zöld fű és a megfelelő időjárás számukra létszükséglet. Éppen ezért az egek urát, Indrát imádják minden évben, hiszen ő az a félisten, aki az esőt adja. Nem tetszett ez Krisnának. Miért imádnak félisteneket? Miért nem csak Magát a Legfelsőbb Urat? Hiszen tőle származik a félistenek hatalma is. Indra pedig már épp elég büszke a helyzetére. Hogy megleckéztesse a kevély Indra dévát, rávette az egész falut, hogy a neki szánt ételeket inkább ajánlják fel a Govardhana hegynek, amely Visnut, vagyis a Legfelsőbb Urat, Istent képviseli. Govardhana Isten, Krisna hegy-inkarnációja, aki mindennel ellátja őket és a teheneiket. Finom friss fű, források, hűs barlangok, szép virágok és minden egyéb megtalálható rajta, amire csak szükségük van. Indra látva, hogy a neki szánt áldozatot egy kis 7 éves fiúcska szavai hatására nem neki, hanem egy hegynek ajánlják fel, éktelen haragra gerjedt. A falusiak egyre másra készítették a pompásabbnál pompásabb fogásokat és csodálatos édességeket, ő pedig úgy döntött, hatalmas viharral sújt le rájuk ezért az arcátlanságért. Így is történt. Vrindávana lakóit látszólag nagy szerencsétlenség érte, amiért Krisnára hallgattak. Mindenük odaveszett, a hatalmas vízözön teljesen elárasztotta a térséget. Ekkor Krisnához fordultak, aki válaszul beszaladt a Govardhana egyik barlangjába, egyszerűen felkapta a hegyet, és egy szekéren állva 7 teljes napig a kisujján tartotta, mint egy hatalmas ernyőt. Így nyújtott menedéket népének, akik mind odaadó hívei voltak. Semmiben nem szenvedtek hiányt, sőt, kifejezetten boldogok voltak, hogy egy teljes héten át gyönyörködhettek Krisna áldásos mosolyában. Végül Indra büszkesége is megtört, dühét és a pusztító esőt is visszavonta. Felismerte Krisnában az Urát, leszállt Hozzá és leborulva bocsánatot kért Tőle, majd saját maga ajánlott fel Neki puját.

Egy ünnep, ahol mindenki kap

Ezen a napon Krisna e csodás tettére és annak tanulságaira emlékezünk. Vidám énekléssel, tánccal, a tehenek megetetésével és házilag készített ételek felajánlásával tesszük boldoggá Krisnát és az Ő társait. Az ország minden részéről érkeznek Krisna-hívők, akik sok-sok édességet hoznak az ünnepre. Általában több, mint 1 tonna finomságot tudunk így felajánlani az Úr örömére. Az ételeket a lehető legtisztább vegetáriánus alapanyagokból készítjük. A felajánlás során szanszkrit imákat mondunk és énekelünk, majd a megszentelt ételt kiosztjuk a hívek, a vendégeink és a környékbeli családok, gyermekek körében. (Juttatunk belőle a közeli iskolákba és a rászorulók számára is, akiknek naponta osztunk meleg ételt Marcaliban.)

A Govardhana-puja az egyik legvidámabb és persze egyben szó szerint a legédesebb ünnepünk. Kellemes lelki feltöltődést és jó étvágyat kívánunk hozzá minden kedves vendégünknek!