Tavasz lévén az elmúlt időszak a biokertészeink számára elég mozgalmas volt, aminek persze most sincs vége, sőt a munka java igazán még csak ezután jön majd, persze, ha sikeresnek bizonyulnak módszereink. Lássuk, mit is jelentett ez a gyakorlatban…
A szezon elején befejeztük a szőlő, és a szeder metszését.
A gyümölcsösbe beüzemeltük a locsolórendszert,ami nagy segítséget jelentett a csapadékmentes, száraz időszakban.
Mindeközben mellettünk dolgoztak a szorgos méhrajok, akiket idetelepítettek a méhészetből, hogy beporozzák a növényeket.
A meggy és a cseresznyefák virágzásakor a kertészet gyönyörű és elragadó képet festett, amit a virágba borult fákon kívül a döngicsélő méhek hada még szebbé varázsolt.
A Leylandi ciprusaink az erős széltől megdőltek, de a karózásukat követően továbbra is a testükkel védik a soros ágyást.
Vetettünk tengernyi borsót, retket, valamint elvetettük az egész éves répa mennyiséget. Ez azt jelenti, hogy 2-3 ezer palánta vár(t) a kiültetésre.
Építettünk három dombágyást, melyeket 5-6 évig nem kell újra építeni. A tűzdeléshez „hazai biofarmos” palántanevelő földet használunk, amely 50-100 éve művelt kerti földből, és szalmakomposztból áll.
Az alma, és körte fáknál két új módszert próbáltunk ki a metszések kiváltására:
Virágos hírek
A rózsák megmetszése után egynyári virágmagokat ültettünk el.
Az idén 8-10 féle saját virágpalántánk van.
A virágoskert végében kiépítettünk egy szép árnyékos pihenőparkot, ami nagyon jó hely a díszlevelű növények és a páfrányok számára.
Sok szarkalábbal, liliommal és más évelővel bővül a kert, az ikebanakészítőink nagy örömére.
