A Búcsúban az esővel hömpölygő embersereg minden érzékét próbára tehette, hogy vajon tud-e örülni az elmét megbolygató kételyek nélkül, felszabadultan, csakis a lélek kívánságaira figyelve. Ha így tett, akkor felülemelkedve a jól lakottság, az ékszer vásárlás vagy a kisvasúton való vonatozás látszólag anyagi határain, megtapasztalhatta azt a lelki atmoszférát, mely a templomszoba, a könyvek és a zene csatornáin keresztül behatolhatott minden idelátogató szívébe.

Ezt a hangulatot csak növelte egy új lélek világra jötte, akinek bár már előbb meg kellett volna érkeznie, mégis várt még egy kicsit, hogy megörvendeztesse a Búcsúba látogatókat. A Búcsú második napján Lalita vajúdni kezdett, így a kíváncsiskodó szemek előtt bezárult az istálló ajtaja, hogy Lalita nyugalomban meg tudja szülni borját. Délután kettő órakor meg is érkezett az új jövevény, aki Nandi, az egyetlen bika, a büszke apuka hetedik borja és egyben az első kislánya is. Amint lehetett, az emberek kíváncsian siettek be a kis Gopálához, hogy megcsodálják Krisna-völgy legfiatalabb lakóját. Aki esetleg még nem gondolkozott el azon, hogy mitől olyan kedves és ártatlanságot sugárzó egy borjú szeme, és miért kedvező őket látni, akkor itt most megkaphatta a választ a tehenészektől. Társadalmunk akkor válik ártatlanná és tisztává, ha tiszteljük a teheneket, akik nem csak a tejüket adják és erejüket a mezőgazdasági munkákhoz, hanem áldásaikat is, ha szeretettel bánunk velük, mert ők Krisna kedvencei, így aki szereti őket, azt Krisna is nagyon fogja szeretni.

2 hozzászólás

  1. Mi láttuk a kis bocit,mikor kb 2-3 órás volt.Bűbájos,szeretgetni való kis jószág!Másnap,haza indulás előtt még beszaladtunk elköszönni tőle.:)))
    Már biztos megerősödött és mire újra megyünk,meg lehet simogatni Gopált.

    Krisna mosolyogjon rátok! 😀

  2. Gyönyörű írás, és szívet melengető jövevény..

Comments are closed.