Tehénkihajtás? Ugyan, miért szükséges?

, , ,

Hamarosan elérkezik Krisna-völgybe az évenként megrendezésre kerülő Legelső legeltetés – Tehénkihajtó ünnep, melyre sok szeretettel várunk minden érdeklődőt. Felmerült már Önökben a kérdés, hogy miért is van szükség az első kihajtásra? Egyáltalán, azon kívül, hogy “jó és környezetkímélő” az állatokkal földet művelni, miért van szükség tehénvédelemre? Cikünkben (a teljesség igénye nélkül) megpróbálunk utánajárni ennek a kérdésnek.

Krisna-völgyben a tehenek karámban illetve istállóban telelnek. Ebben az időszakban szénát, abrakot fogyasztanak, melyeket az év során gyűjtenek be gondozóik. Tavasszal, mikor kisüt a nap, és már szépen zöldell a fű, elérkezik a idő, hogy e gyönyörű állatok ismét birtokba vegyék a legelőket. Ez az alkalom nem csak számukra öröm, hanem mindazoknak, akik végigkísérik e jelenetet. A gyönyörű napsütés, ropogós finom fű és hatalmas tér futkározásra, ugrándozásra és játszadozásra sarkallják a teheneket. E boldogság látványa bizony mindenki számára felemelő. Igazi csemege egy tavaszi kirándulás alkalmára is.

Fotó: Szabó József

Mitől boldogok a tehenek? Erről kérdeztük a Tehénvédelmi központunk egyik dolgozóját Antardhi dast.

Manapság sajnos ezeket az állatokat leginkább nem élőlényként, hanem „étel alapként” emlegetik, figyelmen kívül hagyva igényeiket. Tehénvédelmi központunk célja az állatok védelme! Miért is van erre szükség? Sajnos egyéb tehenészetben az állatok a nem megfelelő körülmények hatására mindösszesen 3-4 évig élnek. Ez idő alatt kihasználják testüket, mindenféle keveréket adnak nekik étel gyanánt, amitől meghíznak, illetve sok tejet adnak, majd levágják őket. Legeltetés ez esetben nem történik, így az állatok nem tudnak megfelelően mozogni, nem éri őket napfény sem. Az emberi mohóság következménye nem ismer határokat. Így olyan táplálékot kapnak a jószágok, melyeket természetes körülmények között meg sem ennének. Mindezt csupán azért, hogy még több tejet és húst nyerhessenek belőlük. Bár növényevő állatokról beszélünk, mégis a különféle ételkeverékek, akár csont -és vérlisztet is tartalmazhatnak, melynek a következményét sem kerülhettük el, hiszen – most csak egy példát említve – emiatt alakult ki például egy szörnyű betegség is, a kergemarhakór. De emiatt rengeteg a káros anyag kibocsájtás is a takarmány vetése és betakarítása körül, a tápszerek előállítása körül, a mesterségesen tartott állatok körül, melyek igazából feleslegesek, és ha jobban belegondolunk őrület. Ahelyett, hogy kihajtanák az állatokat legelni, ilyen nagy mennyiségű pénz és energia pazarlás történik, pedig mindezt ki lehetne kerülni.

Nálunk az állatok általában 18-20 évig élnek, de sokan megélték már a 23-24 éves kort is. Nem bántjuk őket, azt kapják amire szükségük van. Mit értünk ezalatt?

Nagyon egyszerű, csupán a következetességet. Ugyanis a teheneknek, ökröknek szükségük van arra, hogy a szabadban legyenek. Lelegelik a füvet, melyből megfelelő tápanyaghoz juthatnak. Közben trágyázzák a földet, amit saját maguk bele is taposnak a talajba. A tehenek boldogok, adnak tejet számunkra, melyet élelmiszerként felhasználunk, az ökrök pedig adják erejüket a munkához.

Fotó: Szepesi Julianna

        Hallott már róla?
        Földünk legjobb talajjal rendelkező területei, mint például Amerikában a préri a következő képpen alakult ki:   hatalmas bölény csordák egy-egy napra letelepedtek egy területen, ahol teljesen lerágták a füvet, betrágyázták a talajt, majd következő nap továbbálltak. Másnap egy másik területen rágták le az összes füvet, és trágyázták a fajt. Így haladtak egy évben a préri egyik végéből a másikba, majd vissza. Így, természetes módon frissülhetett a talaj és a növényzet.

 

Ha kihajtjuk a teheneket legelni, azzal kevesebb munkánk van a földeken, hiszen így nem gépekkel kell levágni, behordani a takarmányt és elegendő csupán télre raktározni. 2016-os évünkben már egy új módszert is kipróbáltunk. Ezt úgy nevezik, hogy intenzív legeltetés. Ezzel a módszerrel és az elmúlt évi gazdag esőzések segítségével 1 hektár legelő a szakirodalomban írt 1 állat helyett 3 tehenet tartott fent. Kíváncsian várjuk, hogy idén milyen tapasztalatokkal leszünk gazdagabbak.

        Hallott már róla?
        Alul legeltetés azt jelenti, hogy egy nagy területre kevés állatot terelnek ki, melyek a növények javát lerágják. Bőven van miből válogatni, ezért csak a legízletesebbeket eszik meg. Ennek van hátránya is, hiszen mindig a kedvenc növényeiket legelik, és egy idő után ezek már nem nőnek újra. Ezzel a föld minősége legyengül, bizonyos növények túlszaporodnak, és ezeket már nem fogják legelni az állatok.
      Túllegeltetés azt jelenti, hogy egy kis területre sok állatot hajtanak ki, akik mindent lerágnak. Mivel nagyon sokat hajtják oda az állatokat, ezért már az éppen kihajtott növényeket is lelegelik, és végül a földterület gyér marad.
      Intenzív legeltetésnél (nagyanyáink idejében úgy hívták, hogy éjszakáztatás) egy éppen elegendő nagyságú területre kihajtják a csordát, amit azok teljesen lelegelnek. Ezt követően, egy másik kijelölt területre terelik az állatokat, amit újra le tudnak legelni. Soha nem mennek vissza az előző területre, így van ideje a fűnek újra megnőni, erősödni. Az adott területet az állatok megtrágyázzák, amit bele is tapodnak a földbe, így tud megújulni a növényzet és a talaj is. Ezt próbáljuk Krisna-völgyben is lemakettezni, csak itt nem a vadállatok tartják egyben a csordát, hanem a villanypásztorok, nem maguk szabályozzák, hogy hova vándorolnak, hanem mi szabályozzuk, de az elv ugyanaz.

 

Tehát mi is valamilyen szintek bele kell szóljunk a természetbe. Például a legelő területeket mi jelöljük ki villanypásztorok segítségével, így mindig friss fűvel borított területeket tudunk biztosítani állataink számára.

De van más szempont is, melyben szükséges tevékenynek lennünk. Krisna-völgy legnagyobb területe legelő, közel 80 hektáron. Viszont erre is vigyázni kell, hiszen, a nagy melegben, kevés a csapadék mellett a fű kiéghet. Egy-egy facsoport, vagy 20-30 méteren keresztül vezető fasor viszont már teremt egy olyan mikroklímát, mely hosszú, meleg, száraz időben is meg tudja óvni a növények életét. Legelőink közül a legnagyobb egybefüggő legelő 18 hektár, melyeket kisebb facsoportokkal tűzdeltünk meg. Olyan terveink is vannak, hogy sövénykerítéseket telepítünk a legelőkre. Miután úgyis szakaszos legeltetést végzünk, ezzel ki tudjuk váltani a villanypásztorokat. Ez duplán jó, hiszen az állatok nagyon szeretnek sövényeken vakarózni, és a mikroklímának is kedvez.

Fotó: Szabó József

      Hallott már róla?
      A leggazdagabb területek Európában, Erdélyben a hegyoldalakban lévő kaszálók. Nincs még egy olyan  állatvilágban gazdag terület, mint ezeken a helyek. Majdnem a trópusi esőerdők gazdagsága található meg állat és növényfajokat tekintve.

 

Ez a gazdálkodás, amit Krisna-völgyben folytatunk egy természetesebb állapotot hoz a művelt területeken, ami kedvez számos növény és állatfaj visszatelepedésének is. Csodálatos példa arra, hogy az ember jelenléte a tájban nem azt jeleni, hogy pusztul a környezete, hanem éppen, hogy gazdagodik és fennmaradni képes.

 

Szeretne eltölteni akár több napot is Krisna-völgyben, vagy Csoportjával  fesztiválprogramunkon részt venni?

Kérjük, hívja fel Turisztikai Szervezőnket a +36 30 436 39 00 -es mobilszámon, aki szívesen segít Önnek programja összeállításában!

Share

Kövessen bennünket twitteren és iratkozzon fel RSS csatornánkra! | (Mi ez?)


Hajnalka - 2017 április 11. Hozzászólások RSS | Ezt a cikket eddig 380 látogató olvasta. | Nem fogadunk hozzászólásokat és pingeket.