• Krisna-völgy méhészetének rövid bemutatása -méhészünktől Mahánanda Dász-tól (Balázs László)

“Méhészetünk egyidős Krisna–völggyel, mindkettőnek 1993. az alapítási éve. A kezdeti időkben a méhes kialakítása volt a legfontosabb teendő, majd megkezdődhetett a tényleges méhészeti szakmunka. Az eddig eltelt tizenhét évet két részre osztom, mert a tevékenység és a méhész személye is változott. Az első szakaszt, ami a legfontosabb rész, az alapozás és a létrehozás jellemezte. Ez az időszak 1993-tól 2000. júniusáig tartott, ekkor Márton Gábor, avatott nevén Madhukara prabhu vezette a méhészetet. Madhukara prabhu méhészmester levéllel rendelkező nagy tudású személy, ezért bátran bele mert vágni a méhesben lévő legnagyobb feladatnak, ami nem más, mint az méhanyanevelés. Ebben a szakaszban a méhanyák nevelése mellett még jelentős mézelvétel volt a jellemző. Erről a kezdeti szakaszról többet most nem írok, hiszen én abban nem vettem részt, így nem lennék hiteles krónikása. A második szakasz a 2000-től mostanáig tartó tíz évet már könnyebb bemutatnom, mert ez már hozzám kötődik. Magam 2002. márciusában kapcsolódtam be a méhészeti munkákba.  Röviden bemutatkozom: a nevem Balázs László, avatott nevem Mahánanda dász. Nem azért lettem én Krisna-völgy méhésze, mert ezt szerettem volna, hanem azért, mert a vezetőség szerette volna. A méhekhez semmit sem értettem, még a darázzsal is összekevertem először, de akkor ezt kaptam szolgálatba és ezért a legjobban szerettem volna csinálni. Sokat tanultam, kísérleteztem, majd elvégeztem a méhészképző tanfolyamot és ezután mestervizsgát tettem. A mesterlevél megszerzése tovább ösztökélt, így a méhegészségügyi felelős képzésben is részt vettem, ezzel oklevelet szereztem. Hunor kereten lévő 60 méhcsalád volt méhészkedésem első lépéseinél a legfőbb mesterem és tanítóim a könyvek lettek. Sok méhészt is felkerestem, közülük most csak kettő nevet említek meg. Nikovicz Antal római-katolikus lelkész volt az első olyan méhész, aki a barátságával és nagy tapasztalatával először támogatott. A másik személy, akit mindenképp meg kell említenem, Dr. Gubicza András biológus, aki önzetlen szeretetével elindított a méhészet egy olyan ágán, amelyet apiterápiának nevezünk. Gubicza Tanár Úr méhbiológiát tanított és ezzel sok olyan érdekességre világított rá, amelyet máshol nem találtam meg. Tőle is és Antal Atyától is az egyszerű, de szakszerű méhészkedést tudtam megtanulni.

Méhészetünk jelenleg négy fő tevékenységre osztható: az első a kaptár- és egyéb eszközök készítése és javítása, a második a méz, a propolisz és a virágpor gyűjtése, a harmadik a méhtenyésztés, míg a negyedik az apiterápia, amely utóbbi a méhészeti termékekkel való gyógyítást jelenti. A kaptárkészítés révén le tudtuk cserélni a régi, elhasználódott kaptárjainkat és folyamatosan új, jobb minőségű kaptárakkal tudjuk bővíteni méhészetünket. A méhészeti alapanyagok termelésével elértük, hogy Krisna-völgy ellátása mellett van annyi felesleg, hogy az ide érkező vendégeknek és az ország több területén tudjuk értékesíteni. Jelenleg épp folyamatban van egy méztöltő üzem engedélyezése. A méhtenyésztés révén elértük, hogy évente 100 termelő családot tudunk értékesíteni akác virágzása előtt és ugyanennyi kölyökcsaládot tudunk júniusban eladni. Ezek után még mindig megmarad átlag 200 család, amelyből 80 db. 12 keretes Hunor család, a többi pedig ½ NB kaptárban van. Az apiterápiával értük el a legnagyobb sikerünket, a Bajai Mézesnapokon Aranykaptár díjjal jutalmazták legsikeresebb termékünket, a Hanumán kenőcsöt. Ezt a termékünket több kórházban tesztelték, azóta ajánlják és használják. Az apiterápiában a legnagyobb segítségem a feleségem, Dr. Eszes Gabriella, avatott nevén Gitanjali dévi dászi, aki belgyógyász, természetgyógyász végzettségével nagyban hozzájárult egészségünk megőrzésére vagy visszaállítására használt méhészeti termékeink kifejlesztésében, elfogadtatásában.

Technológiánkról röviden

Méhészetünkben kettő keretméretet használok, ez pedig a 12 keretes Hunor kaptár, míg a másik az egyre nagyobb teret hódító alacsony keretes rakodó, az ½ NB. A méhészkedési gyakorlatunkat nagyban meghatározza a cél, amit szeretnénk teljesíteni. A méhészkedésünk egyik célja, hogy a Krisna-völgyben élő személyek jó minőségű természetes mézhez, virágporhoz és propoliszhoz jussanak, a másik célunk pedig a gazdaságilag önjáró méhészet kialakítása. A környékünkön lévő méhlegelő nem teszi lehetővé a nagy mennyiségű és változatos fajtájú mézek termelését, ezért sajnos vándorlásra kényszerülünk a termelő állománnyal. A vándorlás költségessége és a méheink által elérhető silány méhlegelő miatt csak a méhtenyésztés nyereségével tudjuk gazdaságossá tenni kicsiny méhészetünket. Termelésbe nem vonom be a teljes állományt, csak annak egy részét és a többivel a méhtenyésztési feladatokat oldom meg.

A főhordásról

Most röviden közlöm az egyik méznyerési technológiánkat. Nálunk akác előtt ritkán van említésre méltó méhlegelő, de ha van, akkor a következő szerint járok el. Készülve a főhordásra a kezdetektől fogva ennek szentelem a különböző munkálatokat. Akácvirágzás előtt kettő, esetleg három héttel megkezdem a beavatkozást az akácvirágzás jobb kihasználása végett. Ez a munka abból áll, hogy egy műlépes fiókra szorítom le az anyát, amely fiókban egy kiépített keret mellet a többi kiépítetlen műlépes keret. Ez után az alsó kijáró helyett a második fiók alsó részén nyitok tágas kijárót. A második fiókba kerülnek a nyitott fias keretek, míg a fedett fias keretek a harmadik fiókban kapnak helyet. Azért célszerű már jó előre szűkíteni az anya mozgási lehetőségét, mert így már az akác előtti tisztító pergetésnél is fiasításmentes kereteket lehet pergetni. Sokan mondják a tanult és tapasztalt méhészek közül, hogy nem szabad egy fiókra szorítani az anyát, mert a család népessége lecsökken. Ezzel a véleménnyel most vitába szállok, hiszen ha megnézzük az egy ½ NB fiók méretét, akkor azt találjuk, hogy ott közel 50000 méh tud kifejődni és majdan pótolni a közben elhullott méheket.

Tehát, aki ellenzi az egy fiókra korlátozást, több méhre van szüksége, mint az említett 50000, de nekem ez is elég, mert így nem kell a fán méhészkednem. Ez a leszorított állapot amúgy is kb. csak egy hónapig áll fent. Tehát a beavatkozás után már három fiókkal rendelkezünk, ha a hordás nem igényli, akkor nem bonyolítjuk a negyedik fiókkal egészen a tisztító pergetésig. A tisztító pergetést akkor szoktam elvégezni, amikor már van némi akáchordás is. Ekkor teljes mézelvétel történik, ami igen fellelkesíti a méheket a pótlásra. Ekkor kerül a negyedik fiók is a kaptárra. Az akácvirágzás alatt az így elkészített méhcsaládokkal egyéb munkám már csak a pergetéskor jelentkezik. A mézelszedést akkor végzem, amikor még van némi hordás, így marad elegendő méz a családoknál a teljes mézelszedés ellenére is. A pergetésnél használok lefúvó gépet is és szöktetőt is attól függően, hány segítőt kapok a pergetéshez. Magam sajnos többféle gerinc betegséggel élek együtt, ami lehetetlenné teszi számomra a teli fiókok szöktetéskori emelgetését és ez kihat a méhészkedési gyakorlatomra is.”

• Apiterápia, ahogyan mi gyógyítunk -méhészünk felesége Gitandzsali dévi dászi (Dr. Eszes Gabriella) meséli

“A Krisna-völgyi méhészetben 2002. óta fontos terület az egészség megőrzésében és visszaállításában mind jobban bevonni a méhészeti termékeket, erről szól az apiterápia fogalma. Szeretnénk egy kicsit ismertebbé tenni ezt a témakört, hogy túljussunk az évi 40 dkg átlagos fejenkénti mézfogyasztáson és a kizárólag csak meghűléskor elővett jó öreg méz sekélyes gondolkodáson.
Mi az alapja, hogy ezzel a területtel foglalkozunk? A férjem méhész, aki segíti a helyi méhecskéket a nektár és virágpor begyűjtésében, én pedig eltekintek attól, hogy féltékeny legyek arra a több millió nőre, akivel ő naphosszat elbíbelődik. Jelen írás írójaként bemutatkoznék: a szomszédaink és volt betegeim Dr. Eszes Gabriella néven ismernek, belgyógyász, háziorvos, természetgyógyász végzettséggel, hittársaim pedig Gitandzsali dévi dászinak szólítanak, amely az avatott nevem. A férjemmel 2005. óta dolgozunk együtt a méhészeti termékek mind nagyobb mértékű felhasználásán egészségünk érdekében.
Négy fő alapmézünk van: akác, repce, napraforgó és mezei virágméz. Ezek gyógyító hatásához kétség sem fér, azonban mi tovább fokoztuk a hatást, elkezdtük kombinálni gyógynövényekkel értékes mézeinket. A méz hatszorosára növeli a gyógynövények kedvező hatását, így állítottuk elő a légúti fertőzésre, szénanátha enyhítésére szolgáló Hanumán giganektárt, a hasi görcsöket mérséklő, gyomor- és bélgyulladást csökkentő Hanumán pocinektárt, a menstruációs és klimaxos panaszokra kiváló Hanumán havinektárt és a stressz kedvezőtlen hatásait mérséklő Hanumán nyuginektárt. Bizonyos években gyűjtettünk virágport, amelyet frissen préselve, mézzel leborítva tartósítottunk, nagyon kellemes csemegét nyújtva az egészségüket megőrizni vagy betegség gyógyulása után regenerálódni kívánóknak és a várandósoknak. A propolisz hasznosítása is igen széles körű, belső használatával minden korosztály számára hasznos a légúti, gyomor-bélrendszeri és húgyúti fertőzésekben, külsőleg jó fertőtlenítő és hámosító hatású. A szinte ehető alapanyagokból előállított Hanumán kenőcs 2006-ban elnyerte az Arany Kaptár Díjat egy Közép-Európai méhészeti termékversenyen, így elismerve széles körű felhasználhatóságát, ekcémára, pikkelysömörre, vágott, zúzott sérülésekre, aranyérre, műtéti sebek gyorsabb gyógyulására, izom- és csontsérülésekre, izomlazításra és még sok másra is sikerrel használták. A méhviaszt gyógyító hatású fülgyertyák formájában használtuk arcüreg-, fog- és fülgyulladások mérséklésére, derékfájdalmakra. Sok-sok tervünk van újabb termékek előállítására, de már ezek is meggyőző bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a méhek nagyon hasznos élőlények, az általuk előállított termékek pedig értékes kiváltói vagy esetenként segítői lehetnek a nyugati orvoslásban ismert gyógyszereknek.”

• Méhészeti témában érdeklődni lehet a következő telefonszámon: +36 30 588 37 64

Hamarosan jön a képgaléria is!