Most már hivatalosan is megerősítést nyert, hogy a Krisna-völgyi Srí Prahláda Általános Iskola kivívta az új ökoiskola pályázaton az ökoiskola címet! Ez azért is lényeges, hiszen Magyarország 3852 általános iskolája közül kevesebb, mint 160-an kapták meg jelenleg ezt az elismerést…

Forrás: Oktatas.krisnavolgy.hu

• Július 23-25 között szeretettel várjuk a Krisna-völgyi Búcsúba ahol az ökoiskolánk is meglátogatható…

Krisnakert blog: “Meglátogatott bennünket Andrásfalvy Bertalan, a PTE néprajz-kulturális antropológia tanszék professzora. Vele volt még Máté Gábor és Farkas Judit a tanszék két oktatója. Körbevezettük őket az egész farmon, megnéztük a kertet, a tehenészetet, a szennyvíztisztító telepet és még sok egyéb részt Krisna-völgyből. Mindezek után megkóstolták az indiai konyha ételkülönlegességeit. Nagyon tetszett neki a farm, és azt mondta, hogy jövőbe mutató közösségünk jó példát mutat a világnak. Megosztotta velünk a tapasztalatait és sok sikert kívánt a további munkánkhoz…”

Forrás: Krisnakert

Andrásfalvy Bertalan a Wikipédián

PTE honlap: ITT

Méhészünk Mahánanda dász és felesége Gitandzsali dévi dászí mesélnek a Krisna-völgyi méhészkedésről:  “Méhészetünk egyidős Krisna-völggyel, mindkettőnek 1993. az alapítási éve. A kezdeti időkben a méhes kialakítása volt a legfontosabb teendő, majd megkezdődhetett a tényleges méhészeti szakmunka. Az eddig eltelt tizenhét évet két részre osztom, mert a tevékenység és a méhész személye is változott. Az első szakaszt, ami a legfontosabb rész, az alapozás és a létrehozás jellemezte. Ez az időszak 1993-tól 2000. júniusáig tartott, ekkor Márton Gábor, avatott nevén Madhukara prabhu vezette a méhészetet. Madhukara prabhu méhészmester levéllel rendelkező nagy tudású személy, ezért bátran bele mert vágni a méhesben lévő legnagyobb feladatnak, ami nem más, mint az méhanyanevelés. Ebben a szakaszban a méhanyák nevelése mellett még jelentős mézelvétel volt a jellemző. Erről a kezdeti szakaszról többet most nem írok, hiszen én abban nem vettem részt, így nem

lennék hiteles krónikása. A második szakasz a 2000-től mostanáig tartó tíz évet már könnyebb bemutatnom, mert ez már hozzám kötődik. Magam 2002. márciusában kapcsolódtam be a méhészeti munkákba.

Röviden bemutatkozom: a nevem Balázs László, avatott nevem Mahánanda dász. Nem azért lettem én Krisna-völgy méhésze, mert ezt szerettem volna, hanem azért, mert a vezetőség szerette volna. A méhekhez semmit sem értettem, még a darázzsal is összekevertem először, de akkor ezt kaptam szolgálatba és ezért a legjobban szerettem volna csinálni. Sokat tanultam, kísérleteztem, majd elvégeztem a méhészképző tanfolyamot és ezután mestervizsgát tettem. A mesterlevél megszerzése tovább ösztökélt, így a méhegészségügyi felelős képzésben is részt vettem, ezzel oklevelet szereztem. Hunor kereten lévő 60 méhcsalád volt méhészkedésem első lépéseinél a legfőbb mesterem és tanítóim a könyvek lettek. Sok méhészt is felkerestem, közülük most csak kettő nevet említek meg. Nikovicz Antal római-katolikus lelkész volt az első olyan méhész, aki a barátságával és nagy tapasztalatával először támogatott. A másik személy, akit mindenképp meg kell említenem, Dr. Gubicza András biológus, aki önzetlen szeretetével elindított a méhészet egy olyan ágán, amelyet apiterápiának nevezünk. Gubicza Tanár Úr méhbiológiát tanított és ezzel sok olyan érdekességre világított rá, amelyet máshol nem találtam meg. Tőle is és Antal Atyától is az egyszerű, de szakszerű méhészkedést

tudtam megtanulni.

Méhészetünk jelenleg négy fő tevékenységre osztható: az első a kaptár- és egyéb eszközök készítése és javítása, a második a méz, a propolisz és a virágpor gyűjtése, a harmadik a méhtenyésztés, míg a negyedik az apiterápia, amely utóbbi a méhészeti termékekkel való gyógyítást jelenti. A kaptárkészítés révén le tudtuk cserélni a régi, elhasználódott kaptárjainkat és folyamatosan új, jobb minőségű kaptárakkal tudjuk bővíteni méhészetünket. A méhészeti alapanyagok termelésével elértük, hogy Krisna-völgy ellátása mellett van annyi felesleg, hogy az ide érkező vendégeknek és az ország több területén tudjuk értékesíteni. Jelenleg épp folyamatban van egy méztöltő üzem engedélyezése. A méhtenyésztés révén elértük, hogy évente 100 termelő családot tudunk értékesíteni akác virágzása előtt és ugyanennyi kölyökcsaládot tudunk júniusban eladni. Ezek után még mindig megmarad átlag 200 család, amelyből 80 db. 12 keretes Hunor család, a többi pedig ½ NB kaptárban van. Az apiterápiával értük el a legnagyobb sikerünket, a Bajai Mézesnapokon Aranykaptár díjjal jutalmazták legsikeresebb termékünket, a Hanumán kenőcsöt. Ezt a termékünket több kórházban tesztelték, azóta ajánlják és használják. Az apiterápiában a legnagyobb segítségem a feleségem, Dr. Eszes Gabriella, avatott nevén Gitanjali dévi dászi, aki belgyógyász, természetgyógyász végzettségével nagyban hozzájárult egészségünk megőrzésére vagy visszaállítására használt méhészeti termékeink kifejlesztésében, elfogadtatásában.”

A cikk ITT folytatódik.

———————————————————————————————————–

Kérjük, hogy adója 1%-nak felajánlásával támogassa a törekvéseinket!

Technikai számunk: 0389

Köszönjük a segítségét!

A népszerű és hasznos Krisna-völgyi Biokertész tanfolyam nemrég átköltözött a krisnakert.freeblog.hu oldalra. Érdemes tudni róluk, hogy ezen a blogon Krisna-völgy bio kertészetének mindennapjait mutatják be, ahol többek között a népes közösség, egész évre való zöldség és gyümölcs termesztése is folyik. A rendszeres olvasók pedig hasznos tanácsokat kaphatnak az otthoni biokertészkedéshez és az egészségpárti életmódhoz is.

Idézet a legutóbbi bejegyzésekből:

“Az első tavaszi napok. Hirtelen tavasz lett és ki se látszunk a munkákból. Mindent egyszerre kell csinálni a palántázástól a fóliaépítésen át a trágyázásig. Sikerült kitelepíteni a palántákat a hátsó fóliába és az üvegházat is majdnem befejeztük, lepucoltuk a víztárolókat és beragasztottuk a kitört ablakot. A matadzsik (a hölgyek megnevezése) kicsit sokat dolgoztak a spárgaföld kapálásán és kijött rajtuk a tavaszi fáradság.
Holnap már a sorosba szórunk ki komposztot, mert jövő héten meg lesz rostálva és kezdődik a területek kijelölése.”

Forrás: Krisnakert

Krisna-völgyi látogatásuk alatt a bio kertészet is megtekinthető!

———————————————————————————————————————–

Kérjük, hogy adója 1%-nak felajánlásával támogassa a törekvéseinket!

Technikai számunk: 0389

Köszönjük a felajánlását!

A következőkből megtudhatjuk azt, hogy hogyan készül a jó komposzt. A “Biokertész tanfolyam” blog egyik szerzője Kundzsa Bihári dévi dászí, így ír erről: “A komposztáláshoz már régóta vonzódok. Az a föld ami leginkább az erdei talajhoz hasonlítható- illatos, puha és élettel teli- végtelenül kedvező a növények fejlődéséhez. Egyik kedvenc könyvem –Marie-Luise Krenter, Biokert- komposztról szóló fejezete ezzel a mondattal kezdődik: Minden biokert lelke a komposzt. Az egész évben összegyűlt „hulladék” alakul át humuszban anyaggá, amely hozzájárul a kert talajának táplálásához. Mi is ez az átalakulás? Az anyagot milliónyi apró élőlény járja át, új formát ölt, megváltozik az

összetétele. Egyszerű szóval korhadásnak nevezhetjük ezt a folyamatot. A korhadáshoz szükség van hőre, levegőre és nedvességre. Ezek hiányában beindul a rothadás, ami bűzös légkört teremt, gyakran legyek és patkányok lakhelyévé válik. A humusz nem más, mint mikroorganizmusok és talajlakó állatok anyagcsereterméke.

Mivel ezek életéhez szükség van levegőre és nedvességre, a komposzthalmot úgy kell kialakítani, hogy laza szerkezetű legyen. Száraz időben nemcsak az ágyásokat, hanem a komposztot is kell öntözni, persze az se jó ha ezt túlzásba visszük. A megfelelő nedvességet egy nedves, de nem csöpögő szivacshoz hasonlíthatjuk.

A hőt, ami a helyes korhadáshoz szükséges a mikroorganizmusok az anyagcseréjük által fejlesztik, a korhadás levegőkedvelő folyamat, a rothadás levegőszegény körülmények között történik.

A nem megfelelő komposzt veszélyes a növényekre is. Betegségek, kártevők jelenhetnek meg, vagy a rothadó anyagokkal érintkező gyökerek el is pusztulnak.

A jó komposztot gondosan kell megtervezni:

1) Megfelelő hely kiválasztása: kedvezőtlen a tűző napfény, a hűvös árnyék és a szárító szél. Széltől védett, világos félárnyék- a megfelelő elnevezése lehet a helyszínnek.

2) Megfelelő méret: Ez függ a kert méretétől, de javaslom, hogy a halom szélessége 1,5- 2 méter legyen, míg a hosszúságát mindenki saját igényei szerint határozza meg. A magassága nem haladhatja meg a másfél métert.

3) Megfelelő talaj: Kezdettől fogva tervezzük olyan gondossággal, hogy ne kelljen a komposztáló helyét megváltoztatni. Ahol egyszer sikerült beindulnia egy komposztálónak, ott visszamarad a sokrétű életből valamicske. E maradványok baktériumokkal és gombákkal olthatják be a következő komposzthalmot. Az is nagyon fontos, hogy a komposztot élő talajon készítsük el, onnan ugyanis megszámlálhatatlanul sok élőlény kapaszkodik fel a halmokba, például földigiliszta. Amiatt, hogy a komposzt alján ne alakuljon ki pangó víz, jó ásni egy 10-20 centiméter mély gödröt. Ha agyagos talaj található a kertben, akkor ezt jó feltölteni homokkal, viszont ha homokos talajú kert, akkor töltsön humuszos agyagot a komposzt alá. Ezeket az alapokat hagyjuk érintetlenül, mindig erre helyezzük a készülődő komposzthalmot…”

Forrás: Krisna-völgyi biokertészt tanfolyam

Amikor Krisna-völgyben jár a családjával feltétlenül tekintse meg a biokertészetünket is!

——————————————————————————————————–

Kérjük, hogy adója 1%-nak felajánlásával segítse a törekvéseinket!

Technikai számunk: 0389

Köszönjük a felajánlását!

Az Öko-völgy Alapítvány által rendezett II. Fenntarthatósági konferencia egyik vezérszónoka Sivaráma Szvámí, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők vezető lelkésze volt. A Siófoki rendezvényen, 2009. október 15-én elhangzott előadásában kifejtette, hogy csak a holisztikus értelemben vett fenntarthatóság valósítható meg.

Sivaráma Szvámí a holisztikus fenntarthatóságnak két fő elemét különböztette meg: a belső és a külső fenntarthatóságot. A belső fenntarthatóság kategóriái a lélek, a tudat és az érzékek, míg az egyén, a társadalom, a gazdaság és a környezet a külső fenntarthatóság körébe tartoznak.

A fenntarthatóság megvalósítása csak abban az esetben lehetséges, hogyha a felsorolt elemekről és azok kapcsolatairól megfelelő tudással rendelkezünk és ezt a tudást helyesen alkalmazzuk.

A hanganyag két részletben letölthető:

1. rész

2. rész

Forrás: Öko-völgy Alapítvány

• Tekintse meg Ön is a családjával együtt Krisna-völgy valódi értékeit!

Mi Krisna-völgy?

• Kérjük, hogy adója 1%-nak felajánlásával támogassa a törekvéseinket!

Technikai számunk. 0389

Köszönjük a felajánlását!

A 2009 október 15-én megrendezésre került  II. Fenntarthatósági konferencia záróelőadásának a következő címet adták: “Az Öko-völgy Program szerepe a fenntartható nemzeti kultúra kialakításában” Krisna-völgy elnöke és gazdasági vezetője közösen megtartott előadásban tájékoztatták a konferencia résztvevőit arról, hogy miképpen teremthető meg a fenntarthatóság a gyakorlatban, és hogy Krisna-völgy gazdasági szempontból milyen eredményeket ért el.

A következő összefoglaló Sölétormos Jenő (Gaura Sakti dász), Krisna-völgy elnöke, és Gömöri Sándor (Rádhárádya dász) gazdasági vezető közösen megtartott előadásáról szól.

• Gömöri Sándor előadásának összefoglalója a gazdasági fenntarthatóságról:

A társadalmi, szociális és gazdasági fenntarthatóság hármasból utóbbi talán a legkönnyebben elérhető és fenntartható aspektus, ugyanakkor rendkívül érzékenyen reagál a másik kettő változására.
A gazdasági fenntarthatóságnak különböző szintjei vannak. Az első a működési fenntarthatóság szintje, amely azt jelenti, hogy az adott közösség tevékenységéből származó bevételeivel képes fedezni

a működéséhez szükséges költségeket. A második szint a bővítési fenntarthatóság szintje, amikor a közösség bevételei a működésen felül a bővítésekre, beruházásokra is elegendőek. A harmadik a tartalékolási szint, amikor az előzőeken felül a közösség képes pénzügyi és természetbeni tartalékokat képezni.

A három gazdasági fenntarthatósági szint mindegyike két-két alszintre tagolódik. Mindhármon belül megkülönböztethetjük az önfenntartás és az önellátás alszintjeit. Az önfenntartási szintek esetében a közösség nem állít elő saját maga minden, a működéséhez feltétlenül szükséges és nélkülözhetetlen jószágot, de képes ahhoz hozzájutni – többnyire kereskedelmi tevékenységeken keresztül. Az önellátási szintek esetében a közösség saját maga állítja elő, termeli ki a szükséges árukat, termékeket, eszközöket.

Miután definiáltuk az egyes gazdasági fenntarthatósági szinteket, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy miként értékelhető egy adott gazdaság ereje, működési eredménye. A jelenleg általánosan használt gazdasági mutatószámok (GDP, tőzsdeindexek, infláció, stb.) egyrészt csekély kapcsolatban vannak a valósággal, másrészt túlságosan összetettek. A természetben kifejezhető és egyértelmű mutatószámok a legalkalmasabbak a gazdasági folyamatok tényleges mérésére és kifejezésére. Például a nemzetközi árutőzsde alakulásától függetlenül ugyanannyi embert lehet jóllakatni 1 tonna búzával.

Ha ezekkel az általánosan használt mutatószámokkal szeretnénk értékelni Krisna-völgyet, akkor az adatok magukért beszélnek. Krisna-völgyben a munkanélküliségi ráta 0%, az egy főre jutó GDP 22 ezer dollár (a magyar átlag 146%-a) az inflációs ráta a magyar ráta 10-30%-a.
Ezek helyett a mutatószámok helyett azonban olyan mutatószámokat kell alkotnunk, adoptálnunk, amelyek a tényleges gazdasági és termelési folyamatok összefüggéseit mutatják. Ezeknek a mutatószámoknak közvetlen kapcsolatban kell állniuk az 5 alapvető és a 3 kiegészítő emberi szükséglettel. Ezek az élelmiszer és víz, lakás, ruha, oktatás, egészség, fűtés és világítás, szállítás és művészet.

Egy gazdasági rendszer mindig egy szervezeti felépítést szolgál ki. A Krisna-völgyi közösség tevékenységeit egy egyházi jogi személy, két alapítvány, egy általános iskola és 3 gazdasági társaság üzemelteti. A döntési mechanizmus csúcsán az igazgatótanács áll. Az igazgatótanács tagjai egy-egy terület felelősei. Az igazgatók munkájukat az osztályvezetőkön keresztül valósítják meg. Egy osztály egy tevékenységet működtet. Krisna-völgyben 40 osztály 9 igazgatóságba sorolva működteti a különböző tevékenységeket.
A tevékenységek, a szervezeti felépítés és a célok ismeretében lehet konkrét választ adni a gazdasági fenntarthatóság elérhetőségének mikéntjére. Általános elvek a helyi lehetőségekkel és adottságokkal való gazdálkodás, valamint a saját alapvető szükségletek kielégítésére való törekvés. >>>

Forrás: Öko-völgy Alapítvány

Évek óta vezetek lakto-vegetáriánus háztartást. Gyűjtöm is a recepteket, szakácskönyvből is könyvespolcnyi sorom van. Mégis, miért értékelem olyan nagyra Hémangi Dévi Dászi nemrég megjelent, A kerttől a konyháig című szakácskönyvét? Hiszen annyi vegetáriánus szakácskönyv létezik, nem csak újabb csepp ez a tengerben?

Nem. Ez most új. És nem az elfogultság beszél belőlem amiatt, hogy a könyvben a szerző bemutatja az Öko-völgy Programot, felsorolja a húsmentes táplálkozás környezetvédelmi összefüggéseit, valamint saját bio kiskert létesítésére buzdít…

• A szakácskönyv a szezon folyamán már elérhető lesz Krisna-völgyben is!

Folytatás: ITT

Forrás: Ökovölgy

Kérjük, hogy támogassa a törekvéseinket adója 1%-nak felajánlásával!

Technikai számunk: 0389

Köszönjük szépen!

Az alábbiakban olyan érdekfeszítő önvallomást olvashatunk, amely egy olvasói levélre válaszként született, és szerzője húsz éve laktovegetáriánus módon táplálkozik.
Részletek az önvallomásból: “Jól emlékszem, húsz évvel ezelőtt számomra is milyen hihetetlennek és megvalósíthatatlannak látszott, hogy leszokjam a húsevésről. Már akkor is állatvédő beállítottságú voltam, és megkönnyeztem, mikor arról hallottam, hogy bánnak a bálnákkal a bálnavadászok, és hogy menthetetlenül pusztulnak ki fajok a Földön. Volt egy saját nimfapapagájom is. Mandarinnak neveztük el az arcán lévő piros foltok alapján – ha hívtam, akkor a vállamra szállt. Voltak hörcsögeim is (egy fehér és egy barna mintás), akiket szintén nagyon kedveltem, bár ezek kevésbé voltak aktívak.

Így szíven ütött, mikor tudomást szereztem róla és mélyebben belegondoltam, hogy hozzánk közel, a vágóhidakon milyen borzalmas tömegmészárlást végeznek nap mint nap az ártatlan háziállatok körében. Nem éreztem erőt ahhoz, és nem láttam gyakorlati valószínűségét, hogy leszokjam a húsevésről, de a dolog szöget ütött a fejembe.

Később találkoztam “csodabogár” vegetáriánus emberekkel és Krisna-hívőkkel is, akik alapvetően vallási indíttatásból nem ettek húst. A legjobban az lepett meg, hogy mindannyian energikus, vidám emberek voltak, egyáltalán nem “besavanyodott” figurák, amilyennek korábban a vegetáriánusokat képzeltem.
Azt gondoltam, hogy biztosan állandóan a bevitt kalóriamennyiséget kell számolgatniuk, ezért állandóan kockás füzettel a hónuk alatt, beesett arccal járkálnak, de egyáltalán nem ez volt a helyzet.

Ahogy néhányszor olyanoknál vendégeskedtem, akik már elsajátították a húsmentes főzés csínját-bínját, arról is meggyőződtem, hogy nagyon laktatóan lehet ezen a módon táplálkozni. A vegetáriánus kultúra nem csupán annyit jelent, hogy elhagyjuk a húst az ismert ételekből, hanem egy egész – vagy több egész – gasztronómiája van az ilyen étkezésnek a különböző kultúrákban. Egyúttal nagy lelkiismereti megkönnyebbülést éreztem, mikor belegondoltam, hogy miattam már nem kell ártatlan állatok nyakát elvágni.

A családommal szerencsém volt, mert anyukám is hajlott az erőszakmentes étkezésre, így hamar kidolgozta az erre alkalmas receptgyűjteményét, és így mi mindig ilyen ételeket ettünk. Egyébként pedig azt tapasztaltam, hogy az olyan családokban, ahol igazi szeretet uralkodik, az emberek tiszteletben tartják egymás étkezési szokásait, sőt segítik is egymást. Például mikor hazalátogatok Egerbe (én Budapestem lakom), még az apukám is mindig vegetáriánus finomságokkal szokott várni, bár ő továbbra is szokott húst enni.”

Cikk folytatása: ITT

Forrás: Ökovölgy honlap

• Szeretne készíteni finom vegetáriánus ételeket?  Receptek itt: Vegavarázs

Kérjük adója 1%-nak felajánlásával támogassa törekvéseinket!

• Technikai számunk: 0389

Köszönjük felajánlását!

A fenntarthatóság előfeltételeit általában három pontban jelölik meg: fenntarthatóság a társadalomban, a gazdaságban és a környezet tekintetében. Ezeket az elemeket nevezik a fenntarthatóság három pillérének, a modellt pedig „háromlábú széknek”.

Tovább a teljes cikkhez: ITT

Forrás: Öko-völgy